Itt a vége. Mármint a nyárnak, és most szomorkodnunk kéne, de nagyon. Ez a világ rendje, hiszen a kisdiákok az oskola, a felnőttek a munkahely felé veszik az irányt, és kénytelen-kelletlen el is jutnak oda, márha nem keverednek órmótlan nagy dugóba.

Ez az oka a nyár végi letargiának. Nem kezdem ecsetelni, hogy mekkora gáz ez, csak annyit mondok, nekem is beindul az ilyen élet. (A dugók kivételével, itt nálunk az ilyen tudjátok elképzelhetetlen!xD) De remélhetőleg Ti ezt nem fogjátok észrevenni. Ugyan a bejegyzések időpontjai föl fogják venni a délutáni, esti, esetleg már-már éjszakai időpontokat, de ez Nektek is rendben lesz így talán.

Nem félek az ősztől, és nem félek attól, hogy itt alábbhagy az élet, és nem azért mert olyan rettentő nagy bátor ember lennék én, hanem mert egyszerűen nincs okom rá. Tavaly október végétől csinálom a blogot, és annyira eddig nem volt panasz rá. Tudom, hogy lesznek nehezebb napok, hogy egyáltalán lesznek napok amikor a hírek a főoldalon nem cserélődnek majd, de hé gyerekek, ne féljetek, nem maradtok kedvenceink nélkül, erről biztosíthatlak Titeket, ha kell!

Szóval csak annyit szeretnék elmondani, nem annyira sajnálom azt, hogy elmúlt a nyár, és nem azért mert szörnyűséges volt. Miattatok nem, ez egyrészt tagadhatatlan. Csudaforgalmas szünidőnk volt(márakinek) így együtt, és erre én roppant büsze vagyok. És kívánom, hogy újra töltsünk el együtt először újra egy szép őszt, majd hangulatos telet és kívánatos tavaszt. Aztán következhet ismét a nyár is! De akkor előbb - bele kell vágnunk az új tanévbe, nincs mese.

De menni fog ez - az erő velünk van!

Mindenkinek a lehető legjobb tanévkezdést, évszakváltást kívánom, és ha véletlenül egy rémes, fáradt nap után netalántán lehuppantok a gép elé, ne felejtsétek el, itt mindekit vár valami, vagy valaki!