"A színkép másik végén, forma és hangulat terén is, a fesztivál első pénteke Richard Linklater filmjének, a 'Me and Orson Welles'-nek adott otthont. Ha a fent említett filmek a mindennapok apró részletein keresztül szállítják a történetüket, a 'Me and Orson Welles' széles vonásokkal festi meg 1937 New York-ját, briliáns ékességgel és fiús, reménykedő szemlélettel.
Ennek ellenére a film múltja a terjesztők szempontjából kemény volt ? a Cannes-ban levetített hosszú reklámrészlet nélkülözte a vonzerőt, kétségtelenül ? a végső verzió könnyedén ment át a torontói közönségen, akik, úgy tűnt, a jó pillanatokban nevettek (még hallható zihálást is hallottam valakitől, mikor a Linklater-i/Welles-i rendezői gyakorlat egy pillanata volt a képernyőn):
Elszigetelt és eszményített, talán hiba volt, hogy a film egy képzeletbeli találkozást mutat be a fiatal és törekvő Richard (a túl jóképű Zac Efron) és a túlméretezett színházi szabadúszó Welles között (az újonc Christian McKay). A sok formaság és ragyogó bemutatás után a film alapvető színfalak mögötti komikus drámává válik, ahogy Welles próbálja felállítani az első fő showját, a Julius Caesar modern jelmezes verzióját a Mercury Színházban. Sok dolog rosszul sül el, van egy kis románc Efron és Claire Danes között (ambíciózus színházi asszisztensként), Welles próbára teszi mindenkinek a határait és a fiatal Richard felnőtté válik, ez az egész a győztes dobogást sugározza.
Talán McKay Welles-alakítása működik a legjobban a filmben. Megtestesíti a kinézetét, a hangját, a hanghordozását, az arckifejezéseit, de ez több, mint mimika, több, mint emberi, talán már mitikus. Ez szintén találóan leírja Linklater teljes munkáját ? egy tökéletesen elismert elképzelését az egész Welles-legendának és egy romatikus óda a fiatalok ambícióiról és a kreatív kifejezésmód erejéről.
Hogy hogyan tudja Linklater ennyire könyörtelenül feldobni a mai viharos időket, nehéz ölben mérni ? de a többi történethez hasonlítva az elhagyatottságról és a családi stresszről, beismerhetjük, hogy jó szórakozást biztosít." - indieWIRE
Fordította: LinkLuvor.
'MAOW' kritika #6
2008.09.12. 15:12 mil
Szólj hozzá!
Címkék: zac
A bejegyzés trackback címe:
https://mileyvanessa.blog.hu/api/trackback/id/tr89660421
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.