Miley Cyrus és Vanessa Hudgens

"Mint sokunk, akik túl fiatalok voltak hogy valaha lássák őt a dicsőséges napjaiban, Richard Linklater első emlékei Orson Welles-ről, egy mérhetetlenül dagadt emberről, derűsen sokatmondó túlzó történetek voltak egy talk show-körúton, kötelességtudóan felhajtani való Paul Masson borok mellett. De amikor egy barát végigolvasta Robert Kaplow regényét, a 'Me and Orson Welles'-t, ami egy viharos események vezette, Mercury színház társulatának Julius Ceaser produkciójára fókuszál, Linklater-ben - aki Welles filmkarrierének nagy rajongója - támadt egy ötlet, hogy a könyvet jelenítsék meg a képernyőn.

Az azonos című elkészült film, ma este megy át az első szűrésen, a Torontói Filmfesztivál keretében. És miután kaptam tegnap este egy kis ízletőt, itt vagyok és elmondhatom, ez a film hatalmas durranás. Tele csodálatos történelmi részletekkel Welles fiatalos izzását mutatja meg, mind ragyogó színházi igazgatóként, mind viccesen parancsoló és fürge mutatványosként.

1 évvel azelőtt, hogy a rádióban elhangzó 'Világok háborúja' megrázta volna az egész világot, 4 évvel azelőtt, hogy az 'Aranyváros't mai, modern filmmé alakította volna át, Welles már egy epikus karakter volt, aki New York utcáin egy bérelt mentőautóval, hangosan szirénázva cirkált rádiósmunkája és a színházi próbák között, amilyen gyorsan csak tudott. Amikor odamegy a rádióbódéhoz, azt mondja egy fiatal csodálónak: "Gyere velem. Mindent meg tudsz tanulni egy óra alatt, amit a rádióról tudnod kell."


A fiatal brit színész, Christian McKay által játszott Welles egyformán arrogáns és mágnesként vonzó, ismerve azt, mikor kell előnyös színben feltüntetni, mikor rávenni és mikor megalázni valakit. A történet egy figyelmezető mese alakját ölti magára, ahogy bevon egy törekvő fiatal színészt(Zac Efron a "High School Musical"-ből), aki egy aprócska szerephez jut a Julius Ceaser-ban, így közelről láthatja egy Welles produkció minden vad energiáját és csapásait. Szintén megkapja a lehetsőgét annak, hogy beleszeressen Welles produkciói asszisztensébe(Claire Danes alakítja), aki ugyanolyan ambíciózus a maga módján, mint Welles. Danes fogja arról informálni a fiatal színészt, hogy a neki járó kis pénz nem fogja elhagyni gazdája zsebét. "Nem fognak kifizetni." - mondja Danes. "Csak megkapod az alkalmat, hogy Orson Welles köpését permetezd."

Épp most fejeztem be egy telefonbeszélgetést Linklater-rel, aki nekünk adta az első igazi interjúját független filmjéről.

Arról, hogyan találta meg Christian McKay-t: Ő volt a kulcs. Egy listával kezdtünk, a szokásos amerikai színészekről, akik biztosan el tudják játszani, de megállapítottam magamban, hogy a mi Orsununk egy brit színész lesz valahol egy londoni színpadon. És az istenek velünk voltak. Robert Kaplow, aki a könyvet írta, küldött egy e-mail-t egy srácról aki egy kicsi 250 üléses színházban játszik New York-ban, Rosebud: Orson Welles életei című darabjában. És ott volt Christian, akit arra buzdítottak, hogy játsza el a szerepet, mert van hasonlóság közte és Welles között, de ha megkérdeznéd, lévén hogy brit, inkább játszaná Richard Burton-t vagy Winston Churchill-t. Nagyszerű volt. Persze rögtön Austin-ba repültem és csináltunk egy kicsi képernyőtesztet, de inkább csak a hangulat kedvéért, mert rögtön tudtam, hogy ő lesz a mi emberünk.

Arról, hogyan kért pénzt, hogy megcsinálhassa a filmet: Azok után, hogy megszereztük Zac Efron-t, aki a High School Musical és a Hajlakk szívtpirója ráadásul senki nem akarta finanszírozni a képet. Ez ma a business. Az emberek csak úgy nem akarják költeni a pénzüket, hogy támogassanak valamit. De utána elmentem Isle of Man-re, és nekik volt már filmalapjuk, hiszen más filmeket is támogattak már.(Például a Miss Potter-t.) Még jobb, hogy volt egy nagy, öreg színházuk, amiben tudtunk forgatni, mert lehetetlenül drága lett volna ezt New York-ban csinálni. Szóval 50 napig ott és London-ban forgattunk, alacsonyabb költségvetésért a 20 milliós "tartományban".

A művészi ambíciókról Hollywood-ban: Ez szükséges. Hogy elszenvedd az elutasításokat, neked igazán rosszul kell akarnod valamit, mert sok más ember van rajtad kívül, aki ugyanazt a dolgot akarja. Az egyetlen különbség az, hogy néhány ember jobban el tudja rejteni az ambícióját másoknál. De tartozol annyival a tehetségednek, hogy ambiciózus legyél, ugyanúgy a sportban, mint a szórakozásban. Ha csak arra gondolsz, az ambíció elképzelése nagy téma Welles munkáiban. Látta azt magában, és látta a karaktereiben. Ez biztosan az, hogy mit kérdez Orson az 'Aranyváros'ban. Mi hajtja Charlie Kane-t? Ez önzés? Ambíció? Vagy egy vágy a nagyságra? A film nagy rejtélye - hogy mi van az óriási meghajtója mögött. Remélem, hogy szintén lapul valami ebból egy kicsit ebben a filmben.

Arról, hogy miért épp Welles-sel akart dolgozni: Nem tudom. Olyan valakit akartam, aki szándékosan egy zseni és akinek az életnél-nagyobb-személyisége van, amit valószínűleg a legjobb kis távolságról nézni. Tudom, hogy vannak nekünk olyan embereink, akiknek hatalmas személyisége van ma, de senkinek nem olyan, mint Welles-nek. Ő "egy-a-században' féle fickó. Képzelj el egy férfit, aki a színházat, a rádiót és a filmes világot meghódítja, amikor csak 25 éves. Ez elég lélegzetelállító." - LA Times